2009. szeptember 25., péntek
- " I'm just a kid and life is a nightmareI'm just a kid, I know that its not fair"
Sokáig beszélgettünk még az élet nagy dolgairól, főleg róla és Raqu-ról. Elmesélte, hogy az egyik legnagyobb baj az, hogy ő már vágyik egy gyerekre, amit Raqueltől nem kap meg. Most biztosan nem . S bár nehéz eldobni egy kapcsolatot ilyen gyorsasággal, de most szünetelnek, s majd megbeszélik.
17én meglátogattam a klinikán Federico-t, s rossz híreket közölt velem.
- Sajnálom Vera, de kemoterápiás kezelésre lesz szükség.
- Akkor van esélye a gyógyulásnak ?? - kérdeztem- Igen. Nagy esélye van a gyógyulásnak. - felelte
- értem . - szomorodtam el, hiszen sejtem mivel jár egy kemoterápia.
- Ebben a hónapban már nem tudjuk elkezdeni, de a Spanyol futam után belecsapunk a lecsóba – próbálta elviccelni a dolgot
- értem – hajtottam le a fejemet, s ekkor újra komoly lett. - És hogy van ez? Semmit nem tudok róla.
- Hétfőn kell elkezdenünk. Bejössz, a nővérek vért vesznek tőled, és ha jó az eredmény, akkor összeállítják az infúziót. Első héten gyengébbet fogsz kapni, majd egyre erősebbet.
- értem . És ezt hány napig kell kapnom?
- Nos, 5napig, majd 3 hét pihenő, és újra
- És hány ilyen kezelés van előírva? - érdeklődtem
- 6× 1 hétig fogod kapni. Meglátod , meggyógyulsz tőle. - biztatásként megsimogatta a vállam.
- Köszi a támogatást – hintettem el egy mosolyt, majd újra kérdeztem. Esküszöm olyan vagyok mint egy kisgyerek. Mindenre rákérdezek, inkább kétszer.
- És milyen mellékhatásai lehetnek ennek az infúziónak ?
- Hát ezt előre nem tudom megmondani. Általában a melanomával szenvedő betegeknek nem szokott kihullani a haja. De biztosat csak akkor tudok mondani, ha már ott tartunk. - felelte, mire gondolkodni kezdtem.. Micsodaaa? Kifog hullania hajam? De nemár.. és mért? És mivan ? De én szeretem a hajam... bár , ha ezen múlik az életem.. Már szuper kis parókákat gyártanak. Azt hiszem.. remélem..
Miután a kórházat otthagytam, a kocsiba ülve sírni kezdtem. Igazából nem tudom, hogy miért, - hiszen tudtam hogy kezelést kell kapnom- de én sírtam. Bekapcsoltam a Simple Plan – I'm just a kid című számát, és maxon hallgattam.
Május 2, csütörtök
Este 9körül lehet, és Fernando feje az ölemben pihen. Elég izgalmas és fárasztó napunk volt, hiszen ellátogattunk a vidámparkba, ahol minden fagyisnál vett nekem fagyit, és minden kajásnál evett hot-dogot. Ha ezt Rongy.. öhöm Ron látta volna, tuti ki lenne akadva. Az egyik este azzal szórakoztunk, hogy minden olyan embernek, akit nem szeretünk, adunk egy gúnynevet, így lett Ron-ból Rongy, vagy Massa-ból Nutella . Kicsit elgondolkodtam az elmúlt párnap történésein, és azt kell mondnaom, hogy fernando egyre jobban viseli a Szünetet... Igaz azóta nem beszéltek, mióta összevesztek, de már nem szomorú. Nem panaszkodik, és egyre erősebb.- Minden rendben ? Kukkantott be a szobába Ana Maria.Jajj igen, még nem is mondtam. Itt vagyunk Spanyolországban
- Elaludt – mondtam, majd kedvesen mosolyogtam
- Akkor rendben. Jó éjt nektek – dobott egy puszit, s kedvesen integetett
- Jóéjt mami – válaszoltam, majd lelépett. Igen, mami, hiszen ő a pótanyukám. Ő nevelt fel, amióta csak az eszemet tudom..
Másnap reggel a nyakamat fájlalva ébredtem fel, hiszen ülve aludtam. Biztosan állíthatom, hogy megérte, hiszen Fer még mindig olyan aranyosan feküdt rajtam, hogy el is felejtettem a nyakfájást. Még 10 napunk van a nagydíjig, de kilátogattunk a barcelonai versenypályára. Mivel Fernando édes kis mercije otthon maradt, 2 választásunk maradt. 1, ellopjuk Luis autóját , vagy 2, kölcsönzünk valami járgányt. Mivel az elsőt már korábban megkíséreltük, és nem lett jó vége, így a második mellett döntöttünk. A kölcsönzőig gyalog mentünk,s útközbe szivattuk egymást a hülyeségekkel. Végre sikerült neki elmesélnem a Nico-s dolgokat, és azt is, hogy lehet hogy tetszik, de nem vagyok benne biztos. Bőszen mosolygott, majd a lányos zavaromat kénytelen voltam leplezni. majd legalább 200 autó közül válogathattunk. Volt Merci, BMW, és Renault is, de Fernando szeme a motorokon akadt meg.
- Na nee... - néztem rá- de ha meghalok, a te hibád – nyújtottam ki rá a nyelvem, s a kétkerekűek termébe lépdeltünk át. A szeme m csak kerekedett a szebbnél szebb járgányok miatt, s 5perc múlva már egy Yamaha társaságában hagytuk el az épület udvarát.
- Légyszii Vera- pislogott a barna szemeivel.
- Akkor vegyünk valami ideillő ruhát – mutatott a kölcsönzővel szemben található motorosboltra, ahonnan teljesen átváltozva tértünk vissza.
Rajtam egy fekete bőrgatya, egy pink-fekete bőrkabát, egy sötét csizma, és a hozzáillő kesztyű volt, míg Fernando a Fekete-kék összeállítást részesítette előnybe. A sisak mindkettőnknek különleges volt /lásd a képen./. Pár perc múlva már Nando derekába kapaszkodva repesztettünk Oviedoból, a spanyol nagyvárosig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)